Jót pihentünk a Delagera panzióban. Este időben lefeküdtünk, így reggel nem volt gond a viszonylag korai ébredés. 6-kor keltünk, 7-kor már mentünk reggelizni, 8óra 10-kor már el is tudtunk indulni. Még soha ilyen korán!!! Nagyon örültem.

Jó nap volt a mai is, változatos, kalandos. Jó tempóban indultunk, egész szépen haladtunk, csak kisebb pihenőket tartottunk. Délben Feri ragaszkodott egy plédes pihenőhöz, vagyis, hogy kifekszik a plédre és alszik egyet. Ezzel aztán meg is tört a délelőtti lendület.

Rövidesen elértük a Weltenburgi kolostorokat. Azt javasolta az útleírás, hogy itt érdemes hajóra szállni és Kelheimig hajóval folytatni az utunkat. A túra egyik csúcspontjának ígérte az útikönyv a Duna –áttörésen vezető fantasztikus hajóutat. Mi is megvettük a hajójegyeket és tulajdonképpen már a 13 órás hajóval elmehettünk volna, de közben kitaláltuk, ebédelünk egyet a kolostorudvarban levő vendéglőben. Rengeteg ember volt, csábítottak a felszolgált ételek- italok. Így itt is időztünk szépen és csak a 14:15-ös hajóval mentünk tovább. A hajóút kb fél óráig tartott, és valóban gyönyörű volt. A Duna Weltenburg és Kelheim közötti 6 kilométeres szakasza a természet csodálatos alkotása. A folyó 100 méter magas, erdővel borított sziklafalak között küzdi át magát. Az átlagosan 70 méter széles meder a legkeskenyebb részén 18 méterre szűkül, a vízmélység eléri a 20 métert is. A fantasztikus sziklaalakzatoknak különböző neveket adott az emberi képzelet. Érdemes volt ezt a rövid hajóutat bevállalni.

Az idő kellemes volt, nem volt túl meleg és már a hajón voltunk, amikor az eső is elkezdett csöpögni, de nem volt vészes, rövidesen el is állt. Kelheimtől erősített menetben tekertünk, nagyon sok volt még hátra a napi távból. Közben egy jókora záport is elkaptunk, de szerencsére ismét be tudtunk húzódni védett helyre. Egy vendéglő kerthelységének egyik ernyője alatt vártuk meg a zápor végét. Aztán szép lett az idő és különösebb esemény nélkül tekertünk be Regensburgba. A mai szállásunk ismét egy airbnb-s helyen volt. Napközben jeleztük a szállásadónak, hogy jövünk, úton vagyunk, csak egy kicsit későn érkezünk. Mondta, semmi gond, ő sincs otthon, de a kulcsot a garázsban hagyta, be tudunk érte menni, aztán azzal a lakásba is bemehetünk.  7 óra lett, mire megtaláltuk a szállást, Regensburg külvárosában, elég sokat kellett tekerni a kerékpárúttól. Minden úgy volt, ahogy Heinrich, a szállásadónk mondta. Kissé óvatosan nyitottuk a garázskaput, de nem volt zárva és ott volt a lakáskulcs. A lakásba bementünk, az egyik szoba ajtaja nyitva volt, gondoltuk, az lesz a miénk, már csak azért is, hiszen foglaláskor láttunk képet a szobáról és ez pontosan olyan volt. Kicsit körülnéztem, a csukott ajtajú helyiségekbe nem mentem be, de a konyhát, nappalit, fürdőszobát végigjártam. Egy tuba volt a nappaliban, meg egy csomó kotta, gondoltam, valami zenész lehet a tulaj. Az egyik szoba ajtaján egy fésűkagyló lógott, később kiderült Caminot járt ember a házigazdánk.

Privatzimmer von Heinrich (airbnb)

Heinrich Thumser

Lappersdorf –Regensburg

Auf den Höhen 21.

A neten utánanéztünk, tudunk-e valahol vásárolni a környéken, hiszen déltől nem ettünk semmit és nem is volt semmi tartalékunk. 300 méterre volt egy Supermarket, gyalog elsétáltunk, bevásároltunk vacsorára és másnap reggelire is. Visszamentünk a szállásra, házigazdánk még mindig nem volt otthon. Telefonon beszéltünk, mondta koncerten van, és csak későn jön haza. Ha reggel korán akarunk elmenni, hagyjuk a kulcsot az asztalon és csak húzzuk be magunk után az ajtót. Na, ehhez mit szóltok? Ez aztán a bizalom.

Este azért összefutottunk, váltottunk pár szót, nagyon kedves volt.

Már több, mint 400 kilométert bicikliztünk és nagyon jól bírjuk. Nem vagyunk halálosan fáradtak, és nagyon élvezzük az egészet.