Ez a nap is nagyon jól sikerült. Reggel kipihenten ébredtünk, bár hallottuk éjszaka, hogy esett az eső, de mire indultunk, elállt és szép lett az idő.

Fél nyolckor reggeliztünk, fél kilenckor indultunk. Majdnem elfelejtettünk fizetni, úgy mentünk vissza a garázsból a számlát rendezni.

Délelőtt kissé felhős volt az ég, sokszor a dzsekit is fel kellett venni. Jó tempóban tekertünk, bár voltak ismét szépen emelkedők. De az utána következő lejtős gurulás kárpótolt a felfelé baktatásért. Továbbra is az emelkedőkön úgy toltuk fel a bicikliket, nem akartuk magunkat túlzottan megerőltetni a felfelé tekeréssel.

Csak kisebb pihenőket tartottunk, haladtunk is elég szépen.

Neuburg előtt ettünk egyet, megettük a reggel csomagolt szendvicseket és a több napja cipelt tartalékot is.

Neuburgban megint elkeveredtünk egy kicsit, de szerencsésen visszataláltunk a jó útra. Mérges voltam, hogy még mindig el tudunk keveredni, pedig utólag rájövök, csak jobban kellett volna figyelni. Megállni, alaposan megnézni a táblákat és a térképet.

Ezután megint csak jó tempóban tekertünk. Ismét nagyon gyülekeztek a felhők, de egyelőre még nem lett eső.

 Az egyik faluban bementünk egy vendéglőbe, de csak Feri ivott egy sört. Drága volt és nem kerékpárbarát

Ingolstadt viszont nagyon jól sikerült, nem tévedtünk el. A szép belvárosban nézelődtünk egy kicsit, Feri fagyizni akart. Két gombócot vettünk, hatalmas adag volt és nagyon finom. A városból kifelé haladva ismét elkezdett esni az eső, de éppen megláttunk egy kebabost. Megálltunk, rendeltünk én egy kebabot, Feri egy kebab tálat, és mire végeztünk az evéssel az eső is elállt. Ismét szerencsénk volt, nem áztunk meg.

Innen már csak 9 km volt Grossmehring, ahol a mai szállásunk volt. Gyorsan letekertük ezt a pár kilométert, a panziót is gyorsan megtaláltuk, fél hatra már ott is voltunk.

Pension Delagera

Grossmehring

Niebelungenstr. 51

Tel. 0049 (0) 84 07 373 oder
per E-Mail: pension.delagera@gmx.de

A szállás 60 euro volt reggelivel.

Zuhanyozás, mosás és naplóírás után még olvasni is volt időm, erőm és kedvem. Nem voltam különösebben fáradt, nagyon jól éreztem magam. Fantasztikus ez a fizikai terhelés és a szabadság érzése. Sok érdekes emberrel találkoztunk, többekkel már ismerősként üdvözöljük egymást. Ilyen volt egy német, velünk hasonló korú házaspár, akikkel többször találkoztunk az út során. A hölgy elektromos kerékpárral ment és kis kocsit húzott maga után, azon volt a csomagjaik jelentős része. A kormányon egy zárt fedelű kosár volt, vitték magukkal a kutyusukat is. Amikor először találkoztunk, a férfi futatta maga mellett a kutyust. Ha elfáradt, akkor berakták a kosárba és ott utazott tovább. Donaueschingenből indultak és Budapestig akarnak eljutni. Sátrat is vittek magukkal, hiszen nem mindenhol van kutyabarát szálláshely.

A másik különleges család egy fiatal házaspár volt, két kisgyerekkel. Egy három és fél éves és egy hat és fél éves gyerekkel kerekeztek. A pici egy utánfutóban utazott, a nagyobb, amíg bírt, tekert, Ha elfáradt, átült az anyuka biciklijére szerelt kis gyerekülésre, biciklijét pedig az apukáéhoz rögzítették, úgy lett vontatva. Dániából indultak, végigbicikliztek Németországon Donaueschingenig és onnan tovább Regensburg volt a cél. Ők is sátorral voltak felszerelve. Még a kisgyerek biciklijén is ott voltak a megpakolt kerékpáros táskák.

Gondolataimban többször próbáltam párhuzamot vonni a többnapos gyaloglás/zarándoklat és a kerékpározás között. Mindkettő nagyon jó dolog, örülök, hogy 50 éves korom után nekifogtam ezeknek a dolgoknak is. Olyan mindkettő, mint az élet egyébként. Menni kell a választott úton, figyelni kell a jeleket, döntéseket kell hozni. Rövid és hosszú távú célokat kell kitűzni és igyekezni kell azokat elérni.

Megállapítottam azt is, hogy zarándokolni nehezebb, fárasztóbb, mint biciklizni. Gyaloglás közben minden centiméterért meg kell dolgozni, semmit nem kap az ember ajándékba. A cipő és a láb a legfontosabb, óriási terhelésnek van kitéve az ember. Minden csak saját magán múlik. Biciklizésnél vannak ajándék méterek is. Hiszen nem kell állandóan tekerni, a bicikli akkor is gurul. Egy-egy lejtő pedig igazi ajándék. Persze itt is van fizikai terhelés, szükség van kitartásra, de soha nem voltam olyan fáradt, mint gyaloglás után. Nem voltam különösebben edzésben, annyira elfoglalt voltam az indulás előtti hetekben, hogy egyáltalán nem edzettem, mégis viszonylag jól bírtam a tekerést. Talán a távok voltak rövidek? 75-94 km. És van még egy tényező. Itt már nem csak saját magamon múlik a haladás, a biciklinek is jónak kell lenni. Nem csak magamban kell bízni, hanem a kerékpárban is. 

Hat napja biciklizünk, és nagyon jól érezzük magunkat. Szerintem Ferinek is nagyon tetszik, nagyon jól bírja. Büszke lehet magára.