Reggel nehezen tudtuk összeszedni magunkat, Feri nehezen ébredt és sokáig készülődött. Háromnegyed kilenc lett, mire elindultunk, úgy, hogy nem is reggeliztünk. Én már tűkön ültem, indultam volna minél hamarabb.

Eric a szállásadónk nagyon kedves volt, kérdezte kérünk-e kávét, teát. Megmutatta a növényeit, amit a pici kertben és a konyhaablakban termeszt. A teraszon volt egy pici gyermekmedence, kérdeztem, esetleg van gyereke? Azt mondta, ő szokott beleülni a medencébe, ha nagyon meleg van.

A városból kifelé tekerve, kerestük a helyet, hol tudnánk reggelizni és valami tartalék ennivalót venni, mert tegnap este mindent megettünk, ami a csomagunkban volt. Egy Aldinál álltunk meg, bevásároltunk. Rövidesen egy útszéli pihenőhelyet is találtunk, ahol megreggeliztünk. Lett 10 óra, mire tovább indultunk.

Gyönyörű tájakon kerekeztünk. Az útikönyv szerint is a Duna menti kerékpárút egyik legszebb szakaszán, sziklákkal tűzdelt hegyvidéken át, csodálatos folyóvölgyben haladtunk. Gyakran voltak emelkedők, de ilyenkor leszálltunk és toltuk a bicikliket. Nem volt rá szükség, hogy minden erőnket kitekerjük magunkból. Azonkívül jól esett egy kis más jellegű mozgás is, a fenekünknek meg egy kis pihenés. Meleg volt, de lágy szellő fújdogált, mondtam is mindig, ez a jó Isten ajándéka. Rengeteget ittunk, de izzadtunk is rendesen. Többször megálltunk fényképezni, vagy kisebb pihenőkre.

13 óra körül egy Biergartent (Sörkert) láttunk meg, nem lehetett kihagyni. Én egy gulyáslevest ettem, Feri sült húst hasábbal és természetesen sört ivott hozzá. Én nem nagyon akartam nehezebb ételekkel terhelni a gyomromat, úgy voltam vele, az energia a tekeréshez és nem az emésztéshez kell. Ittunk 1-1- kávét, ami itt különösen finom volt és nagyon jól is esett.

Feri folyton a pihenőket tervezte, én viszont mentem volna tovább, hiszen rengeteg kilométer volt még előttünk. Aztán 4 óra körül tartottunk egy nagyobb pihenőt, Feri hozott magával egy plédet, mert már otthon úgy tervezte, ő napközben szeretne leheveredni. Szóval leheveredtünk a plédre, Feri rögtön el is aludt, én csak relaxáltam. Nehezen vettem rá magam a pihenőre, az volt a fejemben, hogy milyen messze van még a cél.

Sigmaringennél, ami még közel 40 kilométerre volt a céltól egy kis esőt kaptunk, de behúzódtunk egy tető alá. Nem volt vészes. Mondtam is Ferinek, ilyen esőben nyugodtan lehetne tekerni. ( Zarándokútjaim során gyakran egész nap esőben gyalogoltunk.)

Mengennél már úgy tűnt, nem úszhatjuk meg a nagy esőt, de aztán tekertünk tovább és sikerült magunk mögé hagynunk a felhőket.

Riedlingen előtt nagyon belehúztunk. Sík terület volt és kb. még 15 km volt hátra. Már elég későre járt, tudni lehetett, ma is későn érkezünk a szállásra. Feri még pihenőket akart, de már nem hagytam. Elöl tekertem, 22-23 km/h –val „száguldottam”. Most is elmúlt 8 óra, mire a szállásra értünk. Az utolsó kilométereken már egyre erősebben esett az eső, mire a településre beértünk, már szépen rájött.

Mivel a szállásunk a Kirchgasseban volt, egyenesen mentünk toronyiránt, nem kellett sokat keveregnünk. Végül még tábla is segített, hogy a panziót megtaláljuk.

Gasthaus Eck

Unlingen (Riedlingen)

Kirchgasse 12.

T: 0-7371-8242

gasthof-eck-unlingen@web.de

A szoba szép volt, reggelivel 50 euro.

Feri még vacsorázott a fogadó éttermében, bár rajtunk kívül más már nem volt ott, hiszen kint esett az eső és közben már 9 óra lett.

Nagyon jó volt a mai nap is, hiszen ez volt az első egész napos igazi biciklizés. Nagyon élveztem. Csak az zavart, hogy nagyon későn érkeztünk a szállásra. Én szerettem volna délelőtt letudni a napi táv nagyobb részét, de ehhez korábban kellene indulni. Holnap vasárnap.