Az éjszaka még hallottuk, hogy esik az eső, de reggel szép időre ébredtünk.  8-kor volt reggeli, gazdagon terített asztal várt minket a panzió reggeliztető termében. Háromnegyed kilenckor el is tudtunk indulni. Jó volt az idő, kb. 11-ig kellemes hűvös, felhős, majd kisütött a nap és meleg lett. Lendületesen haladtunk, jó volt a kedvünk. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz a biciklitúránk legemlékezetesebb, legkalandosabb napja. Akkor elég kellemetlennek éltük meg, de mindig ezekből a kalandokból lesznek a legnagyobb mesélni való élmények.

Szépen indult a nap

Elég jól haladtunk, bár Feri kedve szerint óránként tartottunk pihenőt, jó kis pihenőhelyek voltak az út mellett. Sok emelkedő volt, ilyenkor toltuk a bicikliket, nem akartuk magunkat nagyon kifárasztani. Minden rendben is volt Ehingenig. Az útleírás szerint itt két útvonal közül lehetett választani. Az egyik a Duna mellett marad, a másik viszont egy 10 km-rel hosszabb, több emelkedőt tartalmaz, de gyönyörű tájon át vezet. Úgy döntöttünk, maradunk a Duna mellett, de Ehingen főterén rossz irányba fordultunk, pedig csak az útleírást kellett volna figyelmesen elolvasni. Így a másik, hosszabb útra kerültünk, de mi ezt egyelőre még nem tudtuk. Rövidesen elértünk egy útelágazáshoz, ahol viszont már nem követtük tovább a Donauradweg táblát, hanem egy alternatív kerékpárútra kanyarodtunk, gondolva, ez lesz az általunk betervezett útvonal. Sajnos egy idő után minden tájékozódásunkat elvesztettük, biztosak lehettünk abban, hogy rossz úton vagyunk. Kb egy óra hosszat próbáltuk az utat beazonosítani, de sajnos nem sikerült. Egy helyi férfi annyit tudott mondani, erre aztán nem megy a Donauradweg. Mit volt mit tenni, visszakerekeztünk ahhoz az útelágazáshoz, ahol az alternatív útra rákanyarodtunk, és nekifogtunk a hosszabb, nehezebb, de szebbnek ígért útnak, ami a Blau völgyön át vezetett.

Rengeteg időt veszítettünk és még nagyon sok kilométer volt előttünk, több mint 60. Megindultunk a gyönyörű úton, de egyre jobban aggasztottak a sűrűn gyülekező sötét esőfelhők. Sikeresen eljutottunk Blaubeurenig, ahol ismét elveszítettük a jelet. Nem tévedtünk el, csak a jel veszett el, azt kellett keresgetnünk. Mire a jel meglett, úgy döntöttünk, nem indulunk tovább, megvárjuk, mit tartogat nekünk az időjárás. Behúzódtunk egy fedett helyre. Nem is kellett sokáig várni, hatalmas felhőszakadást kaptunk, viharos széllel. Kiadós nyári zápor volt, közel 1 óra alatt el is vonult. Hálásak voltunk, hogy nem a szabadban ért bennünket, semmi nem maradt volna rajtunk szárazon, ráadásul a villámlást és a mennydörgést sem lett volna jó valahol útközben átélni. De még mindig nagyon hosszú volt a ránk váró napi táv.

A vihar után nagyon kellemes lett az idő, jó tempósan tekertünk. Mindenütt látszottak a vihar nyomai. Letört faágak voltak mindenfelé. Blausteinből kifelé haladva egy kidőlt fa teljesen elzárta a kerékpárutat.

Átcipeltük a lombkoronán a bicikliket és mentünk volna tovább. Alig tekertünk egyet-kettőt, Feri biciklijén elszakadt a lánc. Már korábban voltak problémák, mert a csomagok rögzítésére használt gumipók kampója már kétszer beakadt a láncba és lerántotta. Szerintem akkor gyengülhetett meg, de Feri szerint nem az volt a gond. Mindegy is, hogy mi volt korábban, de most ott álltunk egy szakadt lánccal, vasárnap estefelé, az aznapi szállásunktól kb. 30 kilométerre.

Tudtuk, vasárnap esélyünk sincs egy kerékpárszervizt találni. Feri ötlete az volt, majd rollerezni fog, vagy ha szerez egy madzagot, összeköti a két kerékpárt és húzni fogjuk egymást. De aztán minden másként alakult. A jó Isten a bajban is velünk volt. Láttam, vasúti sínek mellett voltunk és szerencsére pár száz méterre volt tőlünk a blausteini vasútállomás. Oda visszatoltuk a bicikliket és vonatra szállva tettük meg a hátralevő napi távot. Günzburgba kellett eljutnunk, ma éjszakára ott volt szállásunk foglalva. Óriási szerencsénkre Günzburgnak is van vasútállomása.

Szóval visszaballagtunk a Blausteini vasútállomásra, megvettük jegyeket és kerékpárjegyeket ulmi átszállással Günzburgig. Közben állandóan hívtuk a szállásadóinkat, de sajnos a telefonjuk nem működött. Jó sokat kellett várni a vonatra, vasárnap lévén elég ritkán jártak, de azért csak megérkeztünk 21:15-re Günzburgba. Még egy kalandunk volt a vonatozáskor. Ulmban egy IC-re kellett átszállni. A kerékpárjegyeink megvoltak, de a kalauz rögtön azzal fogadott bennünket, van-e a kerékpároknak helyfoglalás, mert csak akkor tud minket felengedni. Elmondtuk neki, pár órával ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy kénytelenek leszünk vonatra szállni, és egyébként is, hogyan foglaltunk volna helyet a bicikliknek az automatánál. Végül felengedett minket a vonatra, mondta, szerencsénk van, hogy van szabad kerékpárhely. Ha nem lenne, nem engedhetett volna fel bennünket.

Hát ilyen kalandosan érkeztünk meg a günzburgi vasútállomásra, ahonnan még kb ¾ órányi járásra volt a szállásunk. Tekerni nem tudtunk, Feri maximum rollerezett, de az sem volt egyszerű, mert emelkedőn kellett felmenni és közben már teljesen be is sötétedett. Az eső is elkezdett esni, és szállásadóinkat továbbra sem tudtuk felhívni. Nem tudtuk, mi lehet velük, azt sem tudtuk, egyáltalán beengednek-e ilyen késői időpontban.

Már 10 óra elmúlt, mire megérkeztünk az adott címre, teljes sötétben, átázva. Az utcaneveket is alig láttuk, a telefon GPS vezetett. Félve csengettünk be, mindenre felkészültünk, arra is, hogy be sem engednek. Idősebb házaspár nyitott ajtót és ami ezután történt, szinte hihetetlen. Dehogy haragudtak, szinte sírva öleltek meg minket, annyira megörültek nekünk. Hallották a nagy vihar hírét és azt is, hogy a kerékpárútra dőlt fa megsebesített egy házaspárt. Még a környező kórházakban is érdeklődtek, hogy nem került-e be hozzájuk egy sérült magyar házaspár. Ők sem tudtak telefonálni, a vihar miatt megsérült a telefonhálózat.

Innentől aztán már minden rendben volt. A ház és a szoba gyönyörű. Házigazdáink készítettek nekünk egy kis csemegét, 1-1- szelet tortát és valami túrós puding desszertet. Sörrel, üdítővel kínáltak.

Kicsit későn kerültünk ágyba, de megállapítottuk, sokkal rosszabb is lehetett volna.

• valahol 10-20 km-re lakott településtől szakad el a lánc
• nincs vasútállomás az adott településeken
• a késői érkezés miatt nem jutunk be a szállásra
• nem enged fel a vonatra a kalauz, helyfoglalás hiányában
• Blaubeurenben nem veszik el a jel, nem időzünk a kereséssel, akkor valahol nyitott terepen ér minket a vihar

Védőangyalaink valahol felettünk röpködtek. A bajtól ugyan nem tudtak megvédeni, de a megoldásban segítettek és velünk voltak. Mindez arra is rávilágított, nem természetes az, hogy minden rendben legyen. Pillanatok alatt megtörténhet a baj. Hálásak lehetünk, hogy ez a szerencsétlen kalandunk ilyen jól végződött. Vagyis még nem volt vége, hiszen holnap meg kellett javítatni a biciklit.

A szállás:

Zimmer Christl (Mauler Christl)                                              

Schwarzäckerstr. 12       

89312 Günzburg / OT Wasserburg

Tel.: 08 22 1 / 48 43

Fax: 0 822 1 / 20 70 78 2

48 euro reggelivel.

Egy kis vidámság és tréfa

Útjelző táblák, amiket mindig nagyon kellett figyelni

Képek a mai napról. Itt még nem sejtettük, milyen megpróbáltatások várnak ránk a nap végén.