Készülődés- tervezés

Még gimnazista koromban volt egy álmom. Felkeresni a Duna forrását és megnézni ahol a tengerbe ömlik. Akkor ez csak álom lehetett, hiszen az 1970-es években egy szlovákiai magyar lány nem vehette komolyan, hogy az ilyen álmok esetleg valóra is válhatnak. Azóta nagyot fordult a világ, szabadon utazhatunk, tervezhetünk. Nagy kalandozó lettem 50 éves korom után, így megszületett a gondolat, kerékpárral tesszük meg a Duna menti kerékpárút 600 kilométeres németországi szakaszát.

A Duna menti kerékpározást már négy évvel ezelőtt megízleltük, kipróbáltuk. Akkor 320 km-t tekertünk négy nap alatt. Óriási élmény volt. Ennek naplója olvasható:  http://erika2013.blog.hu/címen.  (Kerékpárral Passzautól Bécsig)

De a Duna forrást még nem láttam!!!

Elkezdtem tanulmányozni az ide vonatkozó oldalakat és rájöttem, a Duna forrását felkeresni nem is olyan egyszerű dolog. Mert, hol is ered a Duna? Hivatalosan a donaueschingeni hercegi parkban fakadó forrást jelölik meg eredetének, ám vannak, akik azt állítják, hogy az 1148 méter magas Brenden található Breg-forrás az igazi, mert ez van a legmesszebb a torkolattól.

Úgy döntöttünk, ha már ott járunk, mindkettőt felkeressük.

Márciusban kezdtük meg a tervezést és a készülődést. Az indulás napját attól tettük függővé, mikorra kapunk kedvező árú vonatjegyet. Nem volt egyszerű a szervezés. Úgy gondoltam, az interneten mindent el tudunk intézni, a jegyeket meg tudjuk venni. De sajnos a kerékpárjegyekkel nem boldogultunk.  Eredetileg úgy terveztük, végig vonattal utazunk odafelé, de aztán másként döntöttünk. Amikor kiderült, hogy sem neten, sem Budapesten nem tudjuk megvenni a Donaueschingenig szóló személy és kerékpárjegyeket, felhívtuk telefonon a   Deutsche Bahn központi telefonszámát és 22 perc telefonos egyeztetés után (kb 700 Ft volt a telefonköltség) mindent lefoglaltunk, megrendeltünk, kifizettünk. Kb. két hét múlva postán megkaptuk a jegyeket.  Eszerint július 6-án indultunk. Bécsig autóval mentünk, onnan tovább vonattal.

Az utazás a következő képen történt:

Székesfehérvár- Bécs autóval (A 11. kerületben egy ingyenes parkolóban hagytuk az autót)

Bécs Hbf 8:30 –München Hbf 12:37  RJ262

München Hbf 12:47 – Ulm Hbf 14:02     IC2264

Ulm Hbf 14:16 – Donaueshingen 16:34     IRE 3212

A jegy ára fejenként 39 euro + 10 euro a kerékpárjegy. A postaköltség: 5 euro

A RJ és IC vonatokon a kerékpároknak helyet kell foglalni, nem elég a kerékpárjegyet megvenni, ha valaki így akar utazni, ezzel mindenképpen számolni kell. Abszolút korrekt volt az ügyintézés a telefonos jegyvásárlásnál, csak ajánlani tudom. Egy németül jól beszélő valakire azért mindenképpen szükség van, aki szót ért az ügyfélszolgálatossal.

Miután a vonatjegyeket lefoglaltuk és biztos lett az indulás napja, elkezdtük a napi szakaszokat megtervezni és a szállásokat lefoglalni. Jó kis húsvéti program volt, rá is ment két teljes napunk. Azt már korábban kitapasztaltuk, érdemes úgy keresni szállást, hogy az adott település honlapjára megyünk rá, ahol a Turizmus szó alatt keresünk a szálláslehetőségekre. Így közvetlenül a szállásadóval tudjuk felvenni a kapcsolatot és az egyszerű magánszállásokra is rá lehet keresni/találni.  A nagy szálláskereső oldalak általában csak hoteleket, panziókat ajánlanak és a központi rendszeren keresztül kell foglalni.

Július 6. a szabadságom első napja volt. Az utolsó iskolai napot egy hosszú és fárasztó értekezlet tette nehézzé. A készülődés és csomagolást már napokkal korábban megkezdtem, így az indulás rendben a terv szerint megtörtént.

Én most is a jól bevált biciklimmel vágtam neki az útnak, ami egy 3 sebességes agyváltós Olimpia márkájú kerékpár. Egy kerékpáros táska, egy kis hátizsák és egy övtáska volt az összes csomagom. Rutinosan csomagoltam, kilenc napra kellett bepakolni, hidegre, melegre, esőre felkészülni.

A következő oldalakon a Duna menti kerékpárút németországi 600 kilométeres szakaszának, 9 napos, Donaueschingentől Passauig tartó útinaplója olvasható. A napló a személyes élményeket tartalmazza. Jól használható útikönyv: Dr. Keszthelyi Zoltán- Duna menti kerékpárút Németországban, bár nekem egy 2001-es kiadás volt, ami sokszor már nem aktuális az útvonalat illetően, de a különböző leírásoknál hasznos volt.

Vettünk egy német nyelvű útikönyvet is, amit először feleslegesnek gondoltam, de végül jó szolgálatot tett, különösen a nagy léptékű és aktuális térképeivel. Donau-Radweg 1 / Deutsche Donau – von Donaueschingen nach Passau. Ezt a könyvet, ha valakit érdekel, szívesen el is adnám 3500 Ft-ért.

Ha valaki hasznosnak tartotta útinaplómat, vagy kérdése, megjegyzése van az úttal kapcsolatban, keressen itt a blogon, Facebookon ( Gubánné Ármai Erika), vagy emailben: armaierakukacgmailpontcom.

És ha valaki most kap kedvet a biciklizéshez, esetleg a Duna mentén Németországban, annak kívánok jó utat és sok szerencsét.

Este sokáig pakoltunk. Legnagyobb gondot az itthoni dolgok jelentették. A kert, a virágok és az állatok, mindent biztonságban kellett tudnunk. Szerencsére nagyon jó szomszédjaink vannak, számíthattunk rájuk. A bicikliket bepakoltuk az autóba, a táskáink útra készen voltak. Egy rakás szendvicset csomagoltam, gyümölcsöt és innivalót is tettem, egész napos utazásra készülhettünk.

Reggel 4 órakor ébredtünk és 4:40-kor már indultunk is, autóval Bécsbe. Jó tempóban autóztunk a fokozatosan erősödő reggeli forgalomban. Egy kicsit keveregtünk, mire megfelelő parkolót találtunk, olyat, ami nincs túl messze a pályaudvartól és ingyenes. A 11. kerületben találtunk megfelelő helyet. Itt aztán ki- és felpakoltuk a bicikliket és áttekertünk a bécsi Hauptbahnhofra. Bőven volt időnk a vonat indulásáig, nyugodtan feltérképeztük a peronokat, volt idő mosdóba is elmenni. A bicikliket nem kellett lépcsőn cipelni, a liftek megfelelő méretűek voltak, két kerékpárral is befértünk. A vonatunk pontosan érkezett. Most először utaztunk olyan vonattal, ahol a kerékpárokat kampókra kellett akasztani, nekünk ez még újdonság volt. Ugyanabban a kocsiban lett ülőhelyünk is, ahol a kerékpárjaink voltak. A Railjet-tel kényelmesen és gyorsan utaztunk, bár nagyon sokan voltak, szinte tele volt az egész vonat. Münchenben csak 10 percünk volt az átszállásra, de nagyon ügyesen megoldottuk. Már előre megérdeklődtük a kalauznál, hányas peronról indul a vonatunk, így nem kellett tájékozódni, csak mentünk célirányosan.

Ulmban már volt 14 percünk az átszállásra, de kellett is, mert itt nem volt lift és a lépcsőkön le és fel is cipelni kellett a bicókat. Még jó, hogy jó erőben vagyok, nem volt szükségem segítségre. Hátul fennhagytuk a csomagokat, a hátizsákot és az övtáskát felvettem, felkaptam a biciklit és már vittem is. Ez a vonat már egy egyszerűbb regionális vonat volt, ide nem kellett a kerékpároknak helyfoglalás. Pontosan érkeztünk Donaueschingenbe, 16:34-re.

Itt aztán rengeteget keveregtünk, mire a szállást megtaláltuk, pedig nagyon egyszerű lett volna. De a térkép, amit az utolsó nap kutyafuttában kinyomtattam, nem volt olvasható, Feri meg nem ismerte ki magát teljesen az új telefonján. Már 6 óra elmúlt, mire a szállásra értünk.

Gästezimmer Schmid
Frau Gertrud Schmid

Schwalbenweg 16
78166 Donaueschingen

Tel. +49 771 13277

Tiszta, rendes szállás volt, reggelivel 50 euro. Frau Schmid egy nagyon kedves, idősebb hölgy. Csak telefonon tudtuk vele a kapcsolatot felvenni és tartani.

Miután elfoglaltuk a szobánkat, elindultunk vissza a városba, most már gyalog. Kiderült, milyen egyszerűen lehetett elérni az állomást és a városközpontot. Szinte hihetetlen, hogy tudtunk annyit keringeni odafelé.

Elsétáltunk a Duna- forráshoz, amely a Fürstenberg hercegek kastélyparkjában fakad. Egy látványos építmény veszi körül, amelyet egy márvány szoborcsoport díszít, ami Baar anyát és lányát, a Dunát jelképezi.

Donaueschingen központjában van a Donauradweg kiindulási pontja. Alaposan szemügyre vettük, holnap innen startolunk a kerékpárjainkkal.

A Duna- forrás vizét föld alatti mederben vezetik arra a helyre, ahol a  Brigachba ömlik.

A Donautempelt 1910-ben emelték a Duna patak Brigach folyóba ömlésének helye fölött.

A kiadós séta után egy vendéglő kerthelységében pihentünk egy kicsit, majd visszasétáltunk a szállásra. Fáradtan, de nagyon boldogan tértem nyugovóra. Már nagyon vártam a következő napokat. Tudtam, nem lesz könnyű, de biztos voltam benne, hogy felejthetetlen élmények várnak rám most is. 

Kirándulás a Duna forráshoz (vonat-busz+ 12 km gyalog)

Donaueschingen – Tuttlingen kerékpárral 40 km

Reggel 6 órakor ébredtünk, 6:45-re kértük a reggelit. Elegánsan és bőségesen terített asztal várt minket az étkezőben. Egyedül voltunk a házban, mivel a házigazdánknak dolga akadt. Megreggeliztünk, összepakoltunk, majd el is indultunk. Az utolsó pillanatban Frau Schmied is hazaért, és kedvesen búcsúzott tőlünk.

A mai napra különös programot terveztünk, elhatároztuk, kirándulunk egyet a másik Duna forráshoz. Számomra eddig ismeretlen volt, hogy a Duna eredetét illetően viták voltak és vannak. Hivatalosan a donaueschingeni hercegi parkban fakadó forrást jelölik meg eredetének, de vannak, akik azt állítják, hogy a Breg folyó forrása az igazi, mert az van legmesszebb a torkolattól és az hozza a legtöbb vizet. Egy Dr. Öhrlein nevű kutató és orvos, 1955-ben tett felfedezése alapján megvásárolta a forrás körüli területet és táblát helyezett el a következő szöveggel: Duna –forrás. Itt ered a Duna fő folyója a Breg, a tengerszint felett 1078 méter magasságban, 2888 méterre a Duna torkolattól, 100 méterre a Duna és a Rajna, a Fekete tenger és az Északi tenger vízválasztójától.  

Hát ide terveztünk egy kirándulást, mielőtt nekifogtunk volna a biciklizésnek.

Furtwangen a település, ahová a forrás közigazgatásilag tartozik. Ide tömegközlekedéssel jutottunk el.

A szállásról gyorsan legurultunk a vasútállomásra, hiszen most már ismertük az utat. A kerékpárokat egyszerűen lezártuk a nyilvános tárolóban, csomagjainkat beraktuk a csomagmegőrzőbe, csak kis hátizsákokat vittünk magunkkal. Vonattal utaztunk Tribergbe, majd busszal tovább Furtwangenbe. Az út gyönyörű volt, a Fekete erdő csodálatos tájaiban gyönyörködhettünk.

Donaueschingen 7:40 – Triberg 8:13 vonat RE4708

Triberg 8:50 – Furtwangen(Arche) 9:21  busz 7270

A vonatjegy 6,40 euro, a buszjegy 3,40 euro volt fejenként.

Ahogy leszálltunk a buszról, már tábla jelezte a Duna forráshoz vezető 6 kilométeres utat.

Nem túl feszített tempóban gyalogoltunk, végig felfelé. Jó idő volt, meleg, de végig enyhe szellő fújdogált. 11 óra után nem sokkal már fel is értünk. Nekem személy szerint ez a Duna forrás, ami tulajdonképpen a Breg folyó forrása, nagyobb élmény volt, mint a donaueschingeni. Látni, amint kibukkan a forrás a földből, hideg és tiszta vizét megkóstoltuk, felfrissítettem magam, tapostam a sziklák közt folydogáló kristálytiszta vizet. Óriási élmény volt. Ha rajtam múlna, ezt tenném meg az igazi Duna forrásnak. Bár itt még nem Duna a neve, hanem Breg.

De a Donaueschingenben eredő Duna patak is mesterséges föld alatti csatornán belefolyik a Brigach folyócskába, ami ezután egyesül a Breggel, és csak ezután nevezik a folyót Dunának. (Nem egyszerű ezt a logikát megérteni, de én most már legalább átlátom ezt a keveredést. Az útikönyvet olvasva, nem igazán tudtam elképzelni, hogy is lehet ez.)

Kicsit sétáltunk a környéken, megnéztük a kedves kis Martinskapellét, majd Feri kívánságára beültünk a forrás melletti vendéglőbe és megebédeltünk. Nem nagyon akartam enni, de Feri rábeszélésére rendeltem egy sült kolbászt. Utólag derült ki, saláta is jár hozzá az önkiszolgáló salátás pultból. Gazdag kínálat volt, jól megpakoltam a tányéromat, és mire a kolbászt kihozták, már nem is bírtam enni belőle, így az egészet elcsomagoltam.

Visszafelé rekord sebességgel gyalogoltunk, mert az ebéd miatt kicsit kevés időnk maradt a buszig. Alig több, mint 1 óra alatt leértünk a faluba. Visszafelé ugyanúgy busszal és vonattal utaztunk.

Furtwangen 14:03 – Triberg 14:30  busz 7270

Triberg 14:43 – Donaueschingen 15:14 vonat RE4727

A kerékpárokat rendben találtuk a vasútállomáson, csomagjainkat kiszedtük a csomagmegőrző szekrényből (ez 3 euro volt), felpakoltunk és elindultunk, egyelőre még egy kicsit a városban időztünk. Elmentünk a Tourizmusinfo centrumba, vettünk egy részletes útleírást a Duna-menti kerékpárút németországi szakaszáról. Feri még fagyizott egyet, aztán végre elindultunk. Kb 38 km-t kellett megtennünk a mai szállásig és még két nevezetességet is meg akartunk nézni. Egyik a Breg és Brigach folyók összefolyása, ahonnan már Duna néven folytatja a folyó hosszú útját a Fekete tengerig, a másik, pedig a Duna elsüllyedése.

A Breg és a Brigach összefolyása, innen már Duna a folyó neve.

 A Duna elsüllyedése kiemelkedő természeti látványosság. A folyó kb 26 km-re az eredetétől, hirtelen eltűnik. Vízelnyelők vezetik a folyó vizét valahova a föld mélyébe, majd 12 km után ismét felbukkan. A nyári és őszi hónapokban a folyómeder teljesen kiszárad, így volt ez most is. Egyébként, állítólag látni, ahogy a vízelnyelők, mint a fürdőkád lefolyója, nyelik el a folyó vizét. Hát még ilyet sem láttam és még nem is hallottam róla, hogy a mi Dunánk ilyen csodákra is képes. Az útikönyv szerint ez a természeti jelenség igazi világszenzáció.

Eltűnik a Duna, a föld nyeli el, hogy 12 km-rel távolabb ismét a felszínre törjön

Mire elindultunk, igencsak előrehaladott az idő. Nagyon jó tempóban tekertünk, 8 órára értünk Tuttlingenbe, ahol a következő szállásunk volt. Útközben telefonáltunk, hogy csak későn érkezünk, nem volt probléma. Mikor beértünk a városba, elkezdett az eső csöpögni, de csak egy picit, aztán el is állt, nem is kellett esőkabátot felvenni.

A mai szállásunkat az airbnb-n keresztül foglaltuk Egy kedves fiatalember volt a szállásadónk. Kellemes tiszta szoba, fürdőszoba használattal. ( a közelben levő toronyóra negyed óránként hangosan ütött este tízig és reggel hattól) Ezt a szállást előre ki kellett fizetni a foglaláskor, 40 euro volt.

Tuttlingen, Bergstrasse 59

airbnb Eric

Volt ennivalónk, az ebédről maradt sült kolbász, reggel is pakoltam szendvicseket, mindent megettünk.

Fantasztikus nap volt ez a mai, csodás helyeken jártunk. Nagyon boldog voltam, hogy mindennek részese lehettem. És nem is voltam olyan nagyon fáradt.

Reggel nehezen tudtuk összeszedni magunkat, Feri nehezen ébredt és sokáig készülődött. Háromnegyed kilenc lett, mire elindultunk, úgy, hogy nem is reggeliztünk. Én már tűkön ültem, indultam volna minél hamarabb.

Eric a szállásadónk nagyon kedves volt, kérdezte kérünk-e kávét, teát. Megmutatta a növényeit, amit a pici kertben és a konyhaablakban termeszt. A teraszon volt egy pici gyermekmedence, kérdeztem, esetleg van gyereke? Azt mondta, ő szokott beleülni a medencébe, ha nagyon meleg van.

A városból kifelé tekerve, kerestük a helyet, hol tudnánk reggelizni és valami tartalék ennivalót venni, mert tegnap este mindent megettünk, ami a csomagunkban volt. Egy Aldinál álltunk meg, bevásároltunk. Rövidesen egy útszéli pihenőhelyet is találtunk, ahol megreggeliztünk. Lett 10 óra, mire tovább indultunk.

Gyönyörű tájakon kerekeztünk. Az útikönyv szerint is a Duna menti kerékpárút egyik legszebb szakaszán, sziklákkal tűzdelt hegyvidéken át, csodálatos folyóvölgyben haladtunk. Gyakran voltak emelkedők, de ilyenkor leszálltunk és toltuk a bicikliket. Nem volt rá szükség, hogy minden erőnket kitekerjük magunkból. Azonkívül jól esett egy kis más jellegű mozgás is, a fenekünknek meg egy kis pihenés. Meleg volt, de lágy szellő fújdogált, mondtam is mindig, ez a jó Isten ajándéka. Rengeteget ittunk, de izzadtunk is rendesen. Többször megálltunk fényképezni, vagy kisebb pihenőkre.

13 óra körül egy Biergartent (Sörkert) láttunk meg, nem lehetett kihagyni. Én egy gulyáslevest ettem, Feri sült húst hasábbal és természetesen sört ivott hozzá. Én nem nagyon akartam nehezebb ételekkel terhelni a gyomromat, úgy voltam vele, az energia a tekeréshez és nem az emésztéshez kell. Ittunk 1-1- kávét, ami itt különösen finom volt és nagyon jól is esett.

Feri folyton a pihenőket tervezte, én viszont mentem volna tovább, hiszen rengeteg kilométer volt még előttünk. Aztán 4 óra körül tartottunk egy nagyobb pihenőt, Feri hozott magával egy plédet, mert már otthon úgy tervezte, ő napközben szeretne leheveredni. Szóval leheveredtünk a plédre, Feri rögtön el is aludt, én csak relaxáltam. Nehezen vettem rá magam a pihenőre, az volt a fejemben, hogy milyen messze van még a cél.

Sigmaringennél, ami még közel 40 kilométerre volt a céltól egy kis esőt kaptunk, de behúzódtunk egy tető alá. Nem volt vészes. Mondtam is Ferinek, ilyen esőben nyugodtan lehetne tekerni. ( Zarándokútjaim során gyakran egész nap esőben gyalogoltunk.)

Mengennél már úgy tűnt, nem úszhatjuk meg a nagy esőt, de aztán tekertünk tovább és sikerült magunk mögé hagynunk a felhőket.

Riedlingen előtt nagyon belehúztunk. Sík terület volt és kb. még 15 km volt hátra. Már elég későre járt, tudni lehetett, ma is későn érkezünk a szállásra. Feri még pihenőket akart, de már nem hagytam. Elöl tekertem, 22-23 km/h –val „száguldottam”. Most is elmúlt 8 óra, mire a szállásra értünk. Az utolsó kilométereken már egyre erősebben esett az eső, mire a településre beértünk, már szépen rájött.

Mivel a szállásunk a Kirchgasseban volt, egyenesen mentünk toronyiránt, nem kellett sokat keveregnünk. Végül még tábla is segített, hogy a panziót megtaláljuk.

Gasthaus Eck

Unlingen (Riedlingen)

Kirchgasse 12.

T: 0-7371-8242

gasthof-eck-unlingen@web.de

A szoba szép volt, reggelivel 50 euro.

Feri még vacsorázott a fogadó éttermében, bár rajtunk kívül más már nem volt ott, hiszen kint esett az eső és közben már 9 óra lett.

Nagyon jó volt a mai nap is, hiszen ez volt az első egész napos igazi biciklizés. Nagyon élveztem. Csak az zavart, hogy nagyon későn érkeztünk a szállásra. Én szerettem volna délelőtt letudni a napi táv nagyobb részét, de ehhez korábban kellene indulni. Holnap vasárnap.

Az éjszaka még hallottuk, hogy esik az eső, de reggel szép időre ébredtünk.  8-kor volt reggeli, gazdagon terített asztal várt minket a panzió reggeliztető termében. Háromnegyed kilenckor el is tudtunk indulni. Jó volt az idő, kb. 11-ig kellemes hűvös, felhős, majd kisütött a nap és meleg lett. Lendületesen haladtunk, jó volt a kedvünk. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez lesz a biciklitúránk legemlékezetesebb, legkalandosabb napja. Akkor elég kellemetlennek éltük meg, de mindig ezekből a kalandokból lesznek a legnagyobb mesélni való élmények.

Szépen indult a nap

Elég jól haladtunk, bár Feri kedve szerint óránként tartottunk pihenőt, jó kis pihenőhelyek voltak az út mellett. Sok emelkedő volt, ilyenkor toltuk a bicikliket, nem akartuk magunkat nagyon kifárasztani. Minden rendben is volt Ehingenig. Az útleírás szerint itt két útvonal közül lehetett választani. Az egyik a Duna mellett marad, a másik viszont egy 10 km-rel hosszabb, több emelkedőt tartalmaz, de gyönyörű tájon át vezet. Úgy döntöttünk, maradunk a Duna mellett, de Ehingen főterén rossz irányba fordultunk, pedig csak az útleírást kellett volna figyelmesen elolvasni. Így a másik, hosszabb útra kerültünk, de mi ezt egyelőre még nem tudtuk. Rövidesen elértünk egy útelágazáshoz, ahol viszont már nem követtük tovább a Donauradweg táblát, hanem egy alternatív kerékpárútra kanyarodtunk, gondolva, ez lesz az általunk betervezett útvonal. Sajnos egy idő után minden tájékozódásunkat elvesztettük, biztosak lehettünk abban, hogy rossz úton vagyunk. Kb egy óra hosszat próbáltuk az utat beazonosítani, de sajnos nem sikerült. Egy helyi férfi annyit tudott mondani, erre aztán nem megy a Donauradweg. Mit volt mit tenni, visszakerekeztünk ahhoz az útelágazáshoz, ahol az alternatív útra rákanyarodtunk, és nekifogtunk a hosszabb, nehezebb, de szebbnek ígért útnak, ami a Blau völgyön át vezetett.

Rengeteg időt veszítettünk és még nagyon sok kilométer volt előttünk, több mint 60. Megindultunk a gyönyörű úton, de egyre jobban aggasztottak a sűrűn gyülekező sötét esőfelhők. Sikeresen eljutottunk Blaubeurenig, ahol ismét elveszítettük a jelet. Nem tévedtünk el, csak a jel veszett el, azt kellett keresgetnünk. Mire a jel meglett, úgy döntöttünk, nem indulunk tovább, megvárjuk, mit tartogat nekünk az időjárás. Behúzódtunk egy fedett helyre. Nem is kellett sokáig várni, hatalmas felhőszakadást kaptunk, viharos széllel. Kiadós nyári zápor volt, közel 1 óra alatt el is vonult. Hálásak voltunk, hogy nem a szabadban ért bennünket, semmi nem maradt volna rajtunk szárazon, ráadásul a villámlást és a mennydörgést sem lett volna jó valahol útközben átélni. De még mindig nagyon hosszú volt a ránk váró napi táv.

A vihar után nagyon kellemes lett az idő, jó tempósan tekertünk. Mindenütt látszottak a vihar nyomai. Letört faágak voltak mindenfelé. Blausteinből kifelé haladva egy kidőlt fa teljesen elzárta a kerékpárutat.

Átcipeltük a lombkoronán a bicikliket és mentünk volna tovább. Alig tekertünk egyet-kettőt, Feri biciklijén elszakadt a lánc. Már korábban voltak problémák, mert a csomagok rögzítésére használt gumipók kampója már kétszer beakadt a láncba és lerántotta. Szerintem akkor gyengülhetett meg, de Feri szerint nem az volt a gond. Mindegy is, hogy mi volt korábban, de most ott álltunk egy szakadt lánccal, vasárnap estefelé, az aznapi szállásunktól kb. 30 kilométerre.

Tudtuk, vasárnap esélyünk sincs egy kerékpárszervizt találni. Feri ötlete az volt, majd rollerezni fog, vagy ha szerez egy madzagot, összeköti a két kerékpárt és húzni fogjuk egymást. De aztán minden másként alakult. A jó Isten a bajban is velünk volt. Láttam, vasúti sínek mellett voltunk és szerencsére pár száz méterre volt tőlünk a blausteini vasútállomás. Oda visszatoltuk a bicikliket és vonatra szállva tettük meg a hátralevő napi távot. Günzburgba kellett eljutnunk, ma éjszakára ott volt szállásunk foglalva. Óriási szerencsénkre Günzburgnak is van vasútállomása.

Szóval visszaballagtunk a Blausteini vasútállomásra, megvettük jegyeket és kerékpárjegyeket ulmi átszállással Günzburgig. Közben állandóan hívtuk a szállásadóinkat, de sajnos a telefonjuk nem működött. Jó sokat kellett várni a vonatra, vasárnap lévén elég ritkán jártak, de azért csak megérkeztünk 21:15-re Günzburgba. Még egy kalandunk volt a vonatozáskor. Ulmban egy IC-re kellett átszállni. A kerékpárjegyeink megvoltak, de a kalauz rögtön azzal fogadott bennünket, van-e a kerékpároknak helyfoglalás, mert csak akkor tud minket felengedni. Elmondtuk neki, pár órával ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy kénytelenek leszünk vonatra szállni, és egyébként is, hogyan foglaltunk volna helyet a bicikliknek az automatánál. Végül felengedett minket a vonatra, mondta, szerencsénk van, hogy van szabad kerékpárhely. Ha nem lenne, nem engedhetett volna fel bennünket.

Hát ilyen kalandosan érkeztünk meg a günzburgi vasútállomásra, ahonnan még kb ¾ órányi járásra volt a szállásunk. Tekerni nem tudtunk, Feri maximum rollerezett, de az sem volt egyszerű, mert emelkedőn kellett felmenni és közben már teljesen be is sötétedett. Az eső is elkezdett esni, és szállásadóinkat továbbra sem tudtuk felhívni. Nem tudtuk, mi lehet velük, azt sem tudtuk, egyáltalán beengednek-e ilyen késői időpontban.

Már 10 óra elmúlt, mire megérkeztünk az adott címre, teljes sötétben, átázva. Az utcaneveket is alig láttuk, a telefon GPS vezetett. Félve csengettünk be, mindenre felkészültünk, arra is, hogy be sem engednek. Idősebb házaspár nyitott ajtót és ami ezután történt, szinte hihetetlen. Dehogy haragudtak, szinte sírva öleltek meg minket, annyira megörültek nekünk. Hallották a nagy vihar hírét és azt is, hogy a kerékpárútra dőlt fa megsebesített egy házaspárt. Még a környező kórházakban is érdeklődtek, hogy nem került-e be hozzájuk egy sérült magyar házaspár. Ők sem tudtak telefonálni, a vihar miatt megsérült a telefonhálózat.

Innentől aztán már minden rendben volt. A ház és a szoba gyönyörű. Házigazdáink készítettek nekünk egy kis csemegét, 1-1- szelet tortát és valami túrós puding desszertet. Sörrel, üdítővel kínáltak.

Kicsit későn kerültünk ágyba, de megállapítottuk, sokkal rosszabb is lehetett volna.

• valahol 10-20 km-re lakott településtől szakad el a lánc
• nincs vasútállomás az adott településeken
• a késői érkezés miatt nem jutunk be a szállásra
• nem enged fel a vonatra a kalauz, helyfoglalás hiányában
• Blaubeurenben nem veszik el a jel, nem időzünk a kereséssel, akkor valahol nyitott terepen ér minket a vihar

Védőangyalaink valahol felettünk röpködtek. A bajtól ugyan nem tudtak megvédeni, de a megoldásban segítettek és velünk voltak. Mindez arra is rávilágított, nem természetes az, hogy minden rendben legyen. Pillanatok alatt megtörténhet a baj. Hálásak lehetünk, hogy ez a szerencsétlen kalandunk ilyen jól végződött. Vagyis még nem volt vége, hiszen holnap meg kellett javítatni a biciklit.

A szállás:

Zimmer Christl (Mauler Christl)                                              

Schwarzäckerstr. 12       

89312 Günzburg / OT Wasserburg

Tel.: 08 22 1 / 48 43

Fax: 0 822 1 / 20 70 78 2

48 euro reggelivel.

Egy kis vidámság és tréfa

Útjelző táblák, amiket mindig nagyon kellett figyelni

Képek a mai napról. Itt még nem sejtettük, milyen megpróbáltatások várnak ránk a nap végén.

A tegnapi kalandos nap után, nagyon jól aludtunk a szép szálláson. Reggel 8-ra kértük a reggelit. Úgy terveztük, rögtön keresünk egy kerékpárszervizt, hiszen most az volt a legfontosabb, hogy folytatni tudjuk az utunkat.  Házigazdánk azzal fogadott, hogy ő már megérdeklődte, csak kilenckor nyit a szerviz. Már bepakolta autójába Feri biciklijét és felajánlotta, elfuvarozza odáig, én addig maradjak otthon, beszélgessek Frau Christl-vel.

Így is történt. Kényelmesen megreggeliztünk az elegánsan és gazdagon megterített asztalnál. A háziúr és Feri elmentek autóval a kerékpárszervizbe, de csak fél szerencsével jártak. A javítást két hetes határidővel vállalták volna, de lehetett venni egy láncot és Feri a háziak kis műhelyében kicserélte az elszakadt láncot. A háziak végig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, plusz pénzt nem fogadtak el, pedig akartunk nekik adni.  

Fél 11 lett mire el tudtunk indulni. Akkor vettük csak észre, hogy a háziak már tegnap egy magyar zászlót tűztek a házuk elé, ezzel a kedves gesztussal vártak minket, a magyar vendégeket. Este sötétben és esőben érkeztünk, nem láttuk meg. Most induláskor, a zászlót lobogtatva búcsúztak tőlünk kedves vendéglátóink.

Reggel még esett egy kicsit az eső, de mire elindultunk kiderült, szép idő lett. Gyorsan legurultunk a kerékpárútra. Két és fél órát egyben letekertünk, haladtunk is szépen. Nyoma sem volt a tegnapihoz hasonló emelkedőknek, sík területen tekertünk. Egy óra körül ettünk egy Duna parti padon, majd délután egy kellemes Biergartent találtunk, amit nem lehetett kihagyni. Feri sörözött, én fagyiztam, majd Feri látva az étel kínálatot, megkívánta, és evett egy hagymás-szalámis-sajtos salátát. A végén én is besegítettem neki egy kicsit.

A mai célállomásunk Donauwörth volt. Alig értük el a várost, egy kisebb eső kapott el minket, de sikerült behúzódnunk egy vendéglő ernyője alá. Másodszor egy kapu alá húzódtunk be, láttuk, csak múló záporról van szó. Hét óra felé a szállásra is megérkeztünk, ami nagyon közel volt a kerékpárúthoz, így aránylag könnyen megtaláltuk. Kedves férfi volt a házigazdánk, a szoba is rendben volt, szép kilátással a Dunára.

Bed-Breakfast Werner Jünger

Werner Jünger

Schützenring 8

86609 Donauwörth

Tel.: 0906 7057871

Tel2.: 0151 61323017

A szállás reggelivel 55 euro volt.

A szállásra érve lezuhiztam, mostam és 8-ra már ágyban is voltam. Végre!!! A mai nap nagyon jó volt.

 A tegnapi nap kaptunk egy figyelmeztetést, ne vegyük természetesnek, hogy minden rendben van, lehetnek problémák is. De szerencsésen megoldódott minden. Őszintén hálás vagyok érte az égieknek.

 Képek a mai napról

Ez a nap is nagyon jól sikerült. Reggel kipihenten ébredtünk, bár hallottuk éjszaka, hogy esett az eső, de mire indultunk, elállt és szép lett az idő.

Fél nyolckor reggeliztünk, fél kilenckor indultunk. Majdnem elfelejtettünk fizetni, úgy mentünk vissza a garázsból a számlát rendezni.

Délelőtt kissé felhős volt az ég, sokszor a dzsekit is fel kellett venni. Jó tempóban tekertünk, bár voltak ismét szépen emelkedők. De az utána következő lejtős gurulás kárpótolt a felfelé baktatásért. Továbbra is az emelkedőkön úgy toltuk fel a bicikliket, nem akartuk magunkat túlzottan megerőltetni a felfelé tekeréssel.

Csak kisebb pihenőket tartottunk, haladtunk is elég szépen.

Neuburg előtt ettünk egyet, megettük a reggel csomagolt szendvicseket és a több napja cipelt tartalékot is.

Neuburgban megint elkeveredtünk egy kicsit, de szerencsésen visszataláltunk a jó útra. Mérges voltam, hogy még mindig el tudunk keveredni, pedig utólag rájövök, csak jobban kellett volna figyelni. Megállni, alaposan megnézni a táblákat és a térképet.

Ezután megint csak jó tempóban tekertünk. Ismét nagyon gyülekeztek a felhők, de egyelőre még nem lett eső.

 Az egyik faluban bementünk egy vendéglőbe, de csak Feri ivott egy sört. Drága volt és nem kerékpárbarát

Ingolstadt viszont nagyon jól sikerült, nem tévedtünk el. A szép belvárosban nézelődtünk egy kicsit, Feri fagyizni akart. Két gombócot vettünk, hatalmas adag volt és nagyon finom. A városból kifelé haladva ismét elkezdett esni az eső, de éppen megláttunk egy kebabost. Megálltunk, rendeltünk én egy kebabot, Feri egy kebab tálat, és mire végeztünk az evéssel az eső is elállt. Ismét szerencsénk volt, nem áztunk meg.

Innen már csak 9 km volt Grossmehring, ahol a mai szállásunk volt. Gyorsan letekertük ezt a pár kilométert, a panziót is gyorsan megtaláltuk, fél hatra már ott is voltunk.

Pension Delagera

Grossmehring

Niebelungenstr. 51

Tel. 0049 (0) 84 07 373 oder
per E-Mail: pension.delagera@gmx.de

A szállás 60 euro volt reggelivel.

Zuhanyozás, mosás és naplóírás után még olvasni is volt időm, erőm és kedvem. Nem voltam különösebben fáradt, nagyon jól éreztem magam. Fantasztikus ez a fizikai terhelés és a szabadság érzése. Sok érdekes emberrel találkoztunk, többekkel már ismerősként üdvözöljük egymást. Ilyen volt egy német, velünk hasonló korú házaspár, akikkel többször találkoztunk az út során. A hölgy elektromos kerékpárral ment és kis kocsit húzott maga után, azon volt a csomagjaik jelentős része. A kormányon egy zárt fedelű kosár volt, vitték magukkal a kutyusukat is. Amikor először találkoztunk, a férfi futatta maga mellett a kutyust. Ha elfáradt, akkor berakták a kosárba és ott utazott tovább. Donaueschingenből indultak és Budapestig akarnak eljutni. Sátrat is vittek magukkal, hiszen nem mindenhol van kutyabarát szálláshely.

A másik különleges család egy fiatal házaspár volt, két kisgyerekkel. Egy három és fél éves és egy hat és fél éves gyerekkel kerekeztek. A pici egy utánfutóban utazott, a nagyobb, amíg bírt, tekert, Ha elfáradt, átült az anyuka biciklijére szerelt kis gyerekülésre, biciklijét pedig az apukáéhoz rögzítették, úgy lett vontatva. Dániából indultak, végigbicikliztek Németországon Donaueschingenig és onnan tovább Regensburg volt a cél. Ők is sátorral voltak felszerelve. Még a kisgyerek biciklijén is ott voltak a megpakolt kerékpáros táskák.

Gondolataimban többször próbáltam párhuzamot vonni a többnapos gyaloglás/zarándoklat és a kerékpározás között. Mindkettő nagyon jó dolog, örülök, hogy 50 éves korom után nekifogtam ezeknek a dolgoknak is. Olyan mindkettő, mint az élet egyébként. Menni kell a választott úton, figyelni kell a jeleket, döntéseket kell hozni. Rövid és hosszú távú célokat kell kitűzni és igyekezni kell azokat elérni.

Megállapítottam azt is, hogy zarándokolni nehezebb, fárasztóbb, mint biciklizni. Gyaloglás közben minden centiméterért meg kell dolgozni, semmit nem kap az ember ajándékba. A cipő és a láb a legfontosabb, óriási terhelésnek van kitéve az ember. Minden csak saját magán múlik. Biciklizésnél vannak ajándék méterek is. Hiszen nem kell állandóan tekerni, a bicikli akkor is gurul. Egy-egy lejtő pedig igazi ajándék. Persze itt is van fizikai terhelés, szükség van kitartásra, de soha nem voltam olyan fáradt, mint gyaloglás után. Nem voltam különösebben edzésben, annyira elfoglalt voltam az indulás előtti hetekben, hogy egyáltalán nem edzettem, mégis viszonylag jól bírtam a tekerést. Talán a távok voltak rövidek? 75-94 km. És van még egy tényező. Itt már nem csak saját magamon múlik a haladás, a biciklinek is jónak kell lenni. Nem csak magamban kell bízni, hanem a kerékpárban is. 

Hat napja biciklizünk, és nagyon jól érezzük magunkat. Szerintem Ferinek is nagyon tetszik, nagyon jól bírja. Büszke lehet magára.

Jót pihentünk a Delagera panzióban. Este időben lefeküdtünk, így reggel nem volt gond a viszonylag korai ébredés. 6-kor keltünk, 7-kor már mentünk reggelizni, 8óra 10-kor már el is tudtunk indulni. Még soha ilyen korán!!! Nagyon örültem.

Jó nap volt a mai is, változatos, kalandos. Jó tempóban indultunk, egész szépen haladtunk, csak kisebb pihenőket tartottunk. Délben Feri ragaszkodott egy plédes pihenőhöz, vagyis, hogy kifekszik a plédre és alszik egyet. Ezzel aztán meg is tört a délelőtti lendület.

Rövidesen elértük a Weltenburgi kolostorokat. Azt javasolta az útleírás, hogy itt érdemes hajóra szállni és Kelheimig hajóval folytatni az utunkat. A túra egyik csúcspontjának ígérte az útikönyv a Duna –áttörésen vezető fantasztikus hajóutat. Mi is megvettük a hajójegyeket és tulajdonképpen már a 13 órás hajóval elmehettünk volna, de közben kitaláltuk, ebédelünk egyet a kolostorudvarban levő vendéglőben. Rengeteg ember volt, csábítottak a felszolgált ételek- italok. Így itt is időztünk szépen és csak a 14:15-ös hajóval mentünk tovább. A hajóút kb fél óráig tartott, és valóban gyönyörű volt. A Duna Weltenburg és Kelheim közötti 6 kilométeres szakasza a természet csodálatos alkotása. A folyó 100 méter magas, erdővel borított sziklafalak között küzdi át magát. Az átlagosan 70 méter széles meder a legkeskenyebb részén 18 méterre szűkül, a vízmélység eléri a 20 métert is. A fantasztikus sziklaalakzatoknak különböző neveket adott az emberi képzelet. Érdemes volt ezt a rövid hajóutat bevállalni.

Az idő kellemes volt, nem volt túl meleg és már a hajón voltunk, amikor az eső is elkezdett csöpögni, de nem volt vészes, rövidesen el is állt. Kelheimtől erősített menetben tekertünk, nagyon sok volt még hátra a napi távból. Közben egy jókora záport is elkaptunk, de szerencsére ismét be tudtunk húzódni védett helyre. Egy vendéglő kerthelységének egyik ernyője alatt vártuk meg a zápor végét. Aztán szép lett az idő és különösebb esemény nélkül tekertünk be Regensburgba. A mai szállásunk ismét egy airbnb-s helyen volt. Napközben jeleztük a szállásadónak, hogy jövünk, úton vagyunk, csak egy kicsit későn érkezünk. Mondta, semmi gond, ő sincs otthon, de a kulcsot a garázsban hagyta, be tudunk érte menni, aztán azzal a lakásba is bemehetünk.  7 óra lett, mire megtaláltuk a szállást, Regensburg külvárosában, elég sokat kellett tekerni a kerékpárúttól. Minden úgy volt, ahogy Heinrich, a szállásadónk mondta. Kissé óvatosan nyitottuk a garázskaput, de nem volt zárva és ott volt a lakáskulcs. A lakásba bementünk, az egyik szoba ajtaja nyitva volt, gondoltuk, az lesz a miénk, már csak azért is, hiszen foglaláskor láttunk képet a szobáról és ez pontosan olyan volt. Kicsit körülnéztem, a csukott ajtajú helyiségekbe nem mentem be, de a konyhát, nappalit, fürdőszobát végigjártam. Egy tuba volt a nappaliban, meg egy csomó kotta, gondoltam, valami zenész lehet a tulaj. Az egyik szoba ajtaján egy fésűkagyló lógott, később kiderült Caminot járt ember a házigazdánk.

Privatzimmer von Heinrich (airbnb)

Heinrich Thumser

Lappersdorf –Regensburg

Auf den Höhen 21.

A neten utánanéztünk, tudunk-e valahol vásárolni a környéken, hiszen déltől nem ettünk semmit és nem is volt semmi tartalékunk. 300 méterre volt egy Supermarket, gyalog elsétáltunk, bevásároltunk vacsorára és másnap reggelire is. Visszamentünk a szállásra, házigazdánk még mindig nem volt otthon. Telefonon beszéltünk, mondta koncerten van, és csak későn jön haza. Ha reggel korán akarunk elmenni, hagyjuk a kulcsot az asztalon és csak húzzuk be magunk után az ajtót. Na, ehhez mit szóltok? Ez aztán a bizalom.

Este azért összefutottunk, váltottunk pár szót, nagyon kedves volt.

Már több, mint 400 kilométert bicikliztünk és nagyon jól bírjuk. Nem vagyunk halálosan fáradtak, és nagyon élvezzük az egészet.

A mostani szállás Heinrichnél teljesen rendben volt. Reggel időben felkeltünk, gyorsan összecsomagoltunk és már indultunk is.

Feri reggel indulás előtt, teljes menetfelszerelésbenNagyon hosszú távot terveztünk a mai napra, több, mint 90 kilométert. Nagyon jól haladtunk egész nap, pihentünk útközben párszor. Megálltunk, fényképeztünk. Nem is emlékszem semmi különleges eseményre. Egész nap kellemes volt az idő, nem volt túl meleg és még az eső sem ijesztgetett, mint az elmúlt napokban párszor.

Délelőtt kellemesen hűvös volt az idő......

....délutánra igen csak felmelegedett.

Ez volt az utolsó teljes napos biciklizésünk, holnap vége a nagy kalandnak. De azért a mai nap is tartogatott meglepetést, igaz csak a nap végén derült ki, mi is lesz az.

Nagyon nehezen találtunk szállást erre az éjszakára. A középkategóriás szálláshelyek már húsvétkor foglaltak voltak, drága szállodába viszont nem akartunk menni. Bár utólag belegondolva, jobban tettük volna, ha valami olyat választunk. Deggendorf után, Seebachban találtunk egy Bauernhofot, olcsó szállásnak ígérték, gondoltuk megpróbáljuk, nagyon rossz csak nem lesz. A valamikor minden bizonnyal szebb napokat megélt gazdaság igencsak lepukkant állapotban volt. Egy idős, 7 éve özvegy hölgy élt ott, ő próbálta elvégezni azokat a munkákat, ami két fiatalabb embernek is sok lett volna. Meg is látszott ez mindenen. Az emeleten többszobás apartmanja volt, de minden régi, elavult, kopott és ami a legnagyobb baj volt, egy kicsit koszos (enyhén szólva). Legszívesebben sarkon fordultunk volna, de végül úgy döntöttünk, maradunk. Az ágy tisztának látszott, volt meleg víz és mi elég fáradtak voltunk a 94 km –es egész napos tekerés után. Kicsit lehangolódtunk a hely láttán, megbeszéltük, annak ellenére, hogy kértünk reggelit is, másnap korán felkelünk és elhúzunk, amilyen gyorsan csak lehet.

Néhány kép erről a napról

Reggel nem volt szükség ébresztőre, 5 órakor felébredtünk. Nem sokat szüszmögtünk, egy akaraton voltunk mindketten, minél hamarabb el innen. Én gyorsan összekaptam magam, és míg Feri készülődött, én már a kerékpárokat is felnyergeltem, útirányba beállítottam. A házi nénit semerre nem láttuk, még a csirkék sem kapirgáltak az udvaron. Tulajdonképpen el is mehettünk volna, de azért úgy gondoltuk, már csak illendőségből is szólni kéne, hogy nem kérjük a reggelit. Bekopogtam az egyik földszinti helyiségbe, jött is a néni, mondta már készíti a reggelit. Mondtuk neki, nem tudjuk megvárni, indulnunk kell, hogy Passauban elérjük a vonatot. Sajnáltam is szegényt, de magunkat még jobban, hogy egy ilyen koszfészket fogtunk ki magunknak. De legalább láttuk, ilyen is van Németországban.

Hat órakor már a Duna mellett tekertünk. Kellemes, kicsit hűvös volt az idő, friss volt a reggeli levegő. Igyekeztünk minél gyorsabban magunk mögött hagyni ezt a rosszemlékű szállást. Mindenki figyelmébe: Deggendorf-Seebach Bauernhof messziről elkerülendő.

Kényelmesen tekertünk, csak 50 km volt Passauig. Útközben kávéztunk egy pékségben és finom kalácsot ettünk hozzá. Gyorsan beértünk Passauba, de az utolsó néhány kilométeren ismét esett az eső. De már nem számított. Az vasútállomás mellett visz el a kerékpárút, így szinte az épület elé gurultunk. 11 órakor értünk oda. Tulajdonképpen véget ért a 600 kilométeres 8 napos kerékpárutunk.

Képek az utolsó napról

Óraállások megérkezéskor Passauba

Itt vonatra szálltunk. Választhattunk a vonatok között. Egyszeri átszállással IC-vel és Railjet-tel 126 euroért, vagy regionális vonatokkal négyszeri átszállással 42 euroért Bécsig. Nem okozott gondot az átszállás korábban sem, így ezt a második, olcsóbb megoldást választottuk. Kényelmesen utaztunk az összes vonaton, az átszállásokat is ügyesen megoldottuk és kb 17 órára megérkeztünk Bécsbe. Eltekertünk a 11. kerületben parkoló autónkhoz, bepakoltuk a kerékpárokat és indultunk haza. Útközben még vásároltunk egy Aldiban, fél tíz körül értünk haza.

Nagy élmény volt ez a kerékpárút, nagyon örülök, hogy nekivágtunk. Remélem naplómat olvasva, mások is kedvet kapnak egy ilyen kiránduláshoz. Biztatok mindenkit, induljanak el. Mi már nem vagyunk nagyon fiatalok, de minden gond nélkül teljesítettük a távot. A napi szakaszokat pedig mindenki maga határozza meg, fizikai erőnléte, akarata és merészsége szerint.  Mi előre lefoglaltuk a szállásokat, de természetesen az is lehet, hogy útközben keres az ember, aszerint, éppen hova érkezik estére. Mindkét lehetőségnek megvan az előnye és a hátránya is.  Sokan sátorral mennek, mi a kempingeket nem térképeztük fel, de útközben láttuk, ez a lehetőség is megvan.

Végezetül kérem, ha valakinek véleménye van a naplómról, kérdése van az úttal kapcsolatban, írjon bátran. Örülni fogok minden bejegyzésnek.

Passauban az állomáson

Így utaztak vonattal a kerékpárjaink.