Reggel nem volt szükség ébresztőre, 5 órakor felébredtünk. Nem sokat szüszmögtünk, egy akaraton voltunk mindketten, minél hamarabb el innen. Én gyorsan összekaptam magam, és míg Feri készülődött, én már a kerékpárokat is felnyergeltem, útirányba beállítottam. A házi nénit semerre nem láttuk, még a csirkék sem kapirgáltak az udvaron. Tulajdonképpen el is mehettünk volna, de azért úgy gondoltuk, már csak illendőségből is szólni kéne, hogy nem kérjük a reggelit. Bekopogtam az egyik földszinti helyiségbe, jött is a néni, mondta már készíti a reggelit. Mondtuk neki, nem tudjuk megvárni, indulnunk kell, hogy Passauban elérjük a vonatot. Sajnáltam is szegényt, de magunkat még jobban, hogy egy ilyen koszfészket fogtunk ki magunknak. De legalább láttuk, ilyen is van Németországban.

Hat órakor már a Duna mellett tekertünk. Kellemes, kicsit hűvös volt az idő, friss volt a reggeli levegő. Igyekeztünk minél gyorsabban magunk mögött hagyni ezt a rosszemlékű szállást. Mindenki figyelmébe: Deggendorf-Seebach Bauernhof messziről elkerülendő.

Kényelmesen tekertünk, csak 50 km volt Passauig. Útközben kávéztunk egy pékségben és finom kalácsot ettünk hozzá. Gyorsan beértünk Passauba, de az utolsó néhány kilométeren ismét esett az eső. De már nem számított. Az vasútállomás mellett visz el a kerékpárút, így szinte az épület elé gurultunk. 11 órakor értünk oda. Tulajdonképpen véget ért a 600 kilométeres 8 napos kerékpárutunk.

Képek az utolsó napról

Óraállások megérkezéskor Passauba

Itt vonatra szálltunk. Választhattunk a vonatok között. Egyszeri átszállással IC-vel és Railjet-tel 126 euroért, vagy regionális vonatokkal négyszeri átszállással 42 euroért Bécsig. Nem okozott gondot az átszállás korábban sem, így ezt a második, olcsóbb megoldást választottuk. Kényelmesen utaztunk az összes vonaton, az átszállásokat is ügyesen megoldottuk és kb 17 órára megérkeztünk Bécsbe. Eltekertünk a 11. kerületben parkoló autónkhoz, bepakoltuk a kerékpárokat és indultunk haza. Útközben még vásároltunk egy Aldiban, fél tíz körül értünk haza.

Nagy élmény volt ez a kerékpárút, nagyon örülök, hogy nekivágtunk. Remélem naplómat olvasva, mások is kedvet kapnak egy ilyen kiránduláshoz. Biztatok mindenkit, induljanak el. Mi már nem vagyunk nagyon fiatalok, de minden gond nélkül teljesítettük a távot. A napi szakaszokat pedig mindenki maga határozza meg, fizikai erőnléte, akarata és merészsége szerint.  Mi előre lefoglaltuk a szállásokat, de természetesen az is lehet, hogy útközben keres az ember, aszerint, éppen hova érkezik estére. Mindkét lehetőségnek megvan az előnye és a hátránya is.  Sokan sátorral mennek, mi a kempingeket nem térképeztük fel, de útközben láttuk, ez a lehetőség is megvan.

Végezetül kérem, ha valakinek véleménye van a naplómról, kérdése van az úttal kapcsolatban, írjon bátran. Örülni fogok minden bejegyzésnek.

Passauban az állomáson

Így utaztak vonattal a kerékpárjaink.