Este sokáig pakoltunk. Legnagyobb gondot az itthoni dolgok jelentették. A kert, a virágok és az állatok, mindent biztonságban kellett tudnunk. Szerencsére nagyon jó szomszédjaink vannak, számíthattunk rájuk. A bicikliket bepakoltuk az autóba, a táskáink útra készen voltak. Egy rakás szendvicset csomagoltam, gyümölcsöt és innivalót is tettem, egész napos utazásra készülhettünk.

Reggel 4 órakor ébredtünk és 4:40-kor már indultunk is, autóval Bécsbe. Jó tempóban autóztunk a fokozatosan erősödő reggeli forgalomban. Egy kicsit keveregtünk, mire megfelelő parkolót találtunk, olyat, ami nincs túl messze a pályaudvartól és ingyenes. A 11. kerületben találtunk megfelelő helyet. Itt aztán ki- és felpakoltuk a bicikliket és áttekertünk a bécsi Hauptbahnhofra. Bőven volt időnk a vonat indulásáig, nyugodtan feltérképeztük a peronokat, volt idő mosdóba is elmenni. A bicikliket nem kellett lépcsőn cipelni, a liftek megfelelő méretűek voltak, két kerékpárral is befértünk. A vonatunk pontosan érkezett. Most először utaztunk olyan vonattal, ahol a kerékpárokat kampókra kellett akasztani, nekünk ez még újdonság volt. Ugyanabban a kocsiban lett ülőhelyünk is, ahol a kerékpárjaink voltak. A Railjet-tel kényelmesen és gyorsan utaztunk, bár nagyon sokan voltak, szinte tele volt az egész vonat. Münchenben csak 10 percünk volt az átszállásra, de nagyon ügyesen megoldottuk. Már előre megérdeklődtük a kalauznál, hányas peronról indul a vonatunk, így nem kellett tájékozódni, csak mentünk célirányosan.

Ulmban már volt 14 percünk az átszállásra, de kellett is, mert itt nem volt lift és a lépcsőkön le és fel is cipelni kellett a bicókat. Még jó, hogy jó erőben vagyok, nem volt szükségem segítségre. Hátul fennhagytuk a csomagokat, a hátizsákot és az övtáskát felvettem, felkaptam a biciklit és már vittem is. Ez a vonat már egy egyszerűbb regionális vonat volt, ide nem kellett a kerékpároknak helyfoglalás. Pontosan érkeztünk Donaueschingenbe, 16:34-re.

Itt aztán rengeteget keveregtünk, mire a szállást megtaláltuk, pedig nagyon egyszerű lett volna. De a térkép, amit az utolsó nap kutyafuttában kinyomtattam, nem volt olvasható, Feri meg nem ismerte ki magát teljesen az új telefonján. Már 6 óra elmúlt, mire a szállásra értünk.

Gästezimmer Schmid
Frau Gertrud Schmid

Schwalbenweg 16
78166 Donaueschingen

Tel. +49 771 13277

Tiszta, rendes szállás volt, reggelivel 50 euro. Frau Schmid egy nagyon kedves, idősebb hölgy. Csak telefonon tudtuk vele a kapcsolatot felvenni és tartani.

Miután elfoglaltuk a szobánkat, elindultunk vissza a városba, most már gyalog. Kiderült, milyen egyszerűen lehetett elérni az állomást és a városközpontot. Szinte hihetetlen, hogy tudtunk annyit keringeni odafelé.

Elsétáltunk a Duna- forráshoz, amely a Fürstenberg hercegek kastélyparkjában fakad. Egy látványos építmény veszi körül, amelyet egy márvány szoborcsoport díszít, ami Baar anyát és lányát, a Dunát jelképezi.

Donaueschingen központjában van a Donauradweg kiindulási pontja. Alaposan szemügyre vettük, holnap innen startolunk a kerékpárjainkkal.

A Duna- forrás vizét föld alatti mederben vezetik arra a helyre, ahol a  Brigachba ömlik.

A Donautempelt 1910-ben emelték a Duna patak Brigach folyóba ömlésének helye fölött.

A kiadós séta után egy vendéglő kerthelységében pihentünk egy kicsit, majd visszasétáltunk a szállásra. Fáradtan, de nagyon boldogan tértem nyugovóra. Már nagyon vártam a következő napokat. Tudtam, nem lesz könnyű, de biztos voltam benne, hogy felejthetetlen élmények várnak rám most is.